“Tudatában vagyok, hogy minden győzelem részleges; azzal is tisztában vagyok, hogy a progresszióval párhuzamosan új rosszak és új igazságtalanságok is felütik a fejüket; gyakran épp a progresszív vívmányok mellékhatásaként. De ez nem ok arra, hogy feladjuk az értékeket és a harcot, amelyet éppen meg kell vívni, azokkal az eszközökkel, amelyek éppen a rendelkezésünkre állnak. [...] Már nem hihetünk az emberiség e világi üdvözülésében, de az elkárhozását sincs okunk végzetnek tartani” 

Kis János, Szabadságra ítélve. Budapest, Kalligram. 2021. p. 706.

“E haladás ellenére ez az egyenlő jog még mindig a polgári korláton belül marad. A termelők joga munkaszolgáltatásaikkal arányos: az egyenlőség abban van, hogy egyenlő mércével, a munkával mérnek. Ám az egyik ember fizikailag vagy szellemileg különb a másiknál [...] a munkát, hogy mértékül szolgálhasson kiterjedése vagy intenzitása szerint meg kell határozni, különben nem lenne többé mérce. Ez az egyenlő jog – egyenlőtlen jog egyenlőtlen munkáért. [...] Tartalma szerint tehát ez, mint minden jog, az egyenlőtlenség joga. A jog természete szerint csak egyenlő mérce alkalmazásában állhat; de az egyenlőtlen egyének (és nem volnának különböző egyének, ha egyenlőtlenek nem volnának) csak akkor mérhetők egyenlő mércével, ha egyenlő szempont alá hozzuk, csak egy meghatározott oldalról ragadjuk meg őket, pl. Az adott esetben csak mint munkásokat tekintjük őket”

Marx, A gothai program kritikája. Budapest, Kossuth. 1977. p. 20-21.

“Az ember a maga cselekvéseinek mozgató elve, s éppúgy szülője, mint a saját gyermekeinek.”

Arisztotelész, Nikomakhoszi etika. Budapest, Európa. 1987.
1113b. Szabó Miklós fordítása.

“A liberalizmus – mint megmutatom – történetileg elsődlegesen faji liberalizmus volt, amelyben a személy fogalma, valamint a jogok és kötelességek, valamint a kormányzat felelősségi köreinek ebből levezetett jegyzéke mind faji meghatározásokkal bírtak [have all been racialized]. És a [társadalmi] szerződés ennek megfelelően valójában faji jellegű volt: fehér szerződők egyezsége a nem fehér nem-szerződők alávetésére és kizsákmányolására a fehérek javára. Amennyiben a morális diskurzus a jelenkori politikaelméletben figyelmen kívül hagyja ezt a történetet, csak annyit ér el, hogy tovább örökíti azt.”

Charles Mills, Racial Liberalism. In Uő: Black Rights/White Wrongs:
The Critique of Racial Liberalism. Oxford, Oxford University Press. 2017. p. 29. Saját fordítás.

“Hazudtatok nekünk. Hamis reményt adtatok. Azt mondtátok, a jövő olyasmi, amit örömmel várhatunk. A legszomorúbb az egészben az, hogy a legtöbb gyerek azt sem tudja, milyen sors vár rá.”

Greta Thunberg 

"Kiindulok abból az egzisztencialista tételből, hogy az ember az egyetlen élőlényfajta, amelyik tudja, hogy meg fog halni. [...] Az, hogy az ember tudja, hogy meg fog halni, egy egészen újféle lelki betegségnek a lehetőségét jelenti, és valószínűleg az van mind a politikum, mind a vallás legfőbb, legvégső indítékainak a gyökerénél, és ez pedig a félelem tudata. [...] A másik ember tudja bennem a legnagyobb félelmet okozni [...] Ha azt akarom, hogy az engemet fenyegető halálveszedelmek ellenére is, az engemet gyötrő félelem ellenére is hatalmasnak, erősnek érezzem magamat, akkor ennek a legelsődlegesebb útját az látszik megnyitni, ha embertársaimat kényszeríteni tudom saját akaratom alá vetni, és ugyanakkor a más által gyakorolt kényszer az, ami többszörösen fel tudja fokozni a bennem élő félelmet. És ezzel szemben merül fel az a szükséglet, hogy a más kényszerétől mentes, az attól való félelemtől mentes, vagyis szabad legyek.”

Bibó István, Az európai társadalomfejlődés értelme.
In Dénes Iván Zoltán (szerk.) Bibó István összegyűjtött írásai 1. Budapest, Pesti Kalligram. 2016. p. 292-93.

“Mert Magyarországon a forradalom csak lelkiállapot, csak az egyetlen pozitív, formai lehetősége annak, hogy a végtelen izoláltság okozta kétségbeesés csak kifejezést is bírjon kapni. Csak lelkiállapot, csak vágyódás és annyira és oly kizárólag az, hogy nemcsak nem felel meg neki a valóságban semmi, de még mint képzelődésben sincsen benne semmi igazán megfogható, semmi egy - bár utópisztikus - realitásba belekapcsolódó.”

Lukács György, Ady Endre. In Uő: Ady Endréről. Budapest, Magvető. 1977. p. 7.

“Higgye el nekem uram, akik megpróbálják egyenlősíteni az embereket, soha nem teszik őket egyenlővé. Minden társadalom polgárok különböző rendjeiből áll, s ezek közül némelyeknek a legmagasabb helyet kell elfoglalniuk. Az egyenlősítők tehát csak átalakítják és eltorzítják a dolgok természetes rendjét; felborítják a társadalom építményét, amikor a magasba repítik azt, ami a szerkezet szilárdságának kívánalmai szerint a földön kellene, hogy maradjon.”

Edmund Burke, Töprengések a francia forradalomról.
Budapest, Atlantisz. 1990. p. 135. Kontler László fordítása.

“Valami mindig külsődleges marad az ember intellektuális és anyagi tevékenysége számára: a természet mint azoknak a tényeknek az összessége, amelyeket a társadalom még nem hajtott uralma alá. Mihelyt azonban ehhez – természetként – egyedül az embertől függő viszonyok, a munka során kialakult kapcsolatok és az ember saját történelmének menete is hozzákapcsolódik, akkor ez a külsődlegesség nem csak hogy nem történelemfeletti, örök kategória – a puszta természet sem az a fenti értelemben –, hanem olyan nyomorúságos tehetetlenség jele, amelyhez alkalmazkodni emberellenes és észellenes dolog.”

Max Horkheimer, “Hagyományos és kritikai elmélet”. In Papp Zsolt (szerk.)
Tény, érték, ideológia. Budapest, Gondolat. 1976. p.  69. Gelléri András fordítása.

“A megfelelő etikai viszonyulás a hegyekhez és sziklákhoz a tisztelet és törődés (bármit is foglaljon ez magában), nem az uralom és hódítás.”

Karen J. Warren, “The Power and Promise of Ecological Feminism”
Environmental Ethics 12 (2). 1990. p. 136-37. Saját fordítás